Wacken - 2015
GermanyWacken
Minden évbe felteszem magamnak a kérdést: megéri elutazni erre a fesztiválra? A választ keresem, mérlegelek. Kétesélyes dolog, 1100 km nem kevés és hátha már az elején elegem lesz az egészből, hogy jutok haza, főleg ha négyen megyünk más autójával. Így hát az egész egy képzeletbeli, igen-nem lista felállításával kezdődött.

Tudtam, hogy Kornélék indulnak az idei metálőrületre és hogy Ádám gyerek is becsatlakozik ha én rábólintok. Az idő szorított, közeledett július vége, döntsem már el  a két oldal alapján:

Nem:
- 1.100 km autóval igaz csak 10-12 óra, de négy főre leosztva, nem biztos, hogy kényelmes
- rossz időt jósoltak, elég komoly viharok várhatóak
- 5 zenekar érdekel
- 5 napig szinte csak wacken polós emberekkel találkozni, esélyes a mély depresszióba zuhanás :)
Igen:
- zseniális, az egész falu együtt lélegzik, vidám helyi lakosok
- végre nem nekem kell vezetnem a távot oda-vissza
- német fesztivál, tehát nagy baj nem lehet



Végülis - márcsak a beszámoló létezéséből is egyértelmű - az igen mellett tettem le a voksomat. A fesztivál persze már hétfőn megnyitotta kapuit, hogy is nézne ki, ha a német fesztiválozó nem táborozhatna be 3 nappal a kezdés előtt:) Így hát már kedden tele volt az internet a viharverte wacken képeivel. Ennek ellenére gondoltam mégis csak a nyár kellős közepén járunk, hosszúgatya, kabát, gumicsizma és egyéb amatőr baromságok a nyomiknak. Ez a fajta meglátásom természetesen megbosszulta magát...

Ádám elvonatozott Debrecenből Győrbe (persze késtek a vonatok), így minusz első nap délután 6-7 fele nekivágtunk az hosszú távnak. Éljen a cseh autópálya! Éjszaka próbáltam aludni pár órát, de sajnos a GPS is megbolondult a német határnál, ezért Kornélék tőlem kértek útbaigazítást:) Mondjuk nem tudom mire alapozták, tán a fejembe van az egész Európa térkép? Kövessük a Dresden táblát. (mivel évente egyszer a With Full Force miatt járok erre, tudtam, hogy a navigációt érdemes figyelmen kívül hagyni). A megmaradt kb kétszáz km-en átvettem a vezetést, Kornél pihenj kicsit. Naná, hogy végigpofáztuk az utat, aludt vagy félórát. (ilyen téren hasonlítunk, gondolom lüktetett a lábába a fesztiválboogie :)

Szerda reggel korán beértünk Wacken falvára. Poén, hogy a falutábla mellett elhaladva éppen az idei Wacken Trailer zenéje szólalt meg a telefonomról random:

https://www.youtube.com/watch?v=NDA6RHAkA1Y

Sörvásárlás után reggel 9 körül átvettük a Presse / VIP jegyeinket, így beállhattunk a sajtós kempingbe, ahol kicsit elcseszett volt az összkép: lejtős zöld terület kb 20 cm-es fűvel (amit elfelejtettek lelegeltetni a tehenekkel, pedig pár éve a sima kemping behajtáskor szegények kifele headbangeltek a karámból), már ekkor is fel volt ázva a bejárat, de még bejutottunk. Másnap öröm volt nézni, ahogy traktorral húzzák az autókat.



Nulladik napnak köszönhetően nem volt miért sietni a koncert területre, inkább másszunk ki a kempingen keresztül a faluba sörözni. Ekkor jött az első pofon: nincs gumicsizmám.. mégis milyen módon fogok keresztül jutni a három napja ázó sártengeren? Az alapjáraton 20 perces séta ezáltal eltartott két óráig. Mint jól tudjuk A és B pont közti legrövidebb út az egyenes (legyen ezen táv 10 méter), viszont az én esetemben ahhoz, hogy eljussak a B pontig a deszkás cipőmben, kerülnöm kellett vagy 100 métert úgy, hogy néhol így is bele kellett taposnom bokáig érő sárba. Egy idő után az ereim felvágáson gondolkodtam, akkor talán jött volna értem egy quados mentő és kivitt volna ebből a sárkáoszból.

Ezek után nyilvánvalóvá vált: gumicsizmát kell szereznünk! Kornél úgy gondolta elegendő lesz a bakancs, Szintia meg 3 pár tornacipővel nevezett be a négy napra. Péntek délelőttre ígértek a boltba, mekkora üzlet az amúgy 6 eurós lábbelit itt most 20-ért eladni.



Csütörtök délután - mivel esélytelen volt a bejutás -  kicsit kezdtem besokallni... Mit keresek én itt? A falu és a sátor közt ingázom, a fesztiválból semmit se fogok látni de még a kempingből se. Úgy gondoltam, eljött az idő sms-t küldeni néhány ismerősömnek miszerint itt most tényleg a lét a tét és elköszönnék, hátha a továbbiakban nem lesz rá lehetőségem. Viszlát Tanárúr, Sebi :)

Ha Kornélék úgy döntenek, induljunk haza, szó nélkül pakolok. Azért mégse kapkodjunk ennyire, beültünk az autóba zenét hallgatni és sörözni. Ádám neten nézegette a regenradart (esőradart), ami alapján világossá vált: egyre nagyobbak az esélyeink a jó időjárásra. Tity is mindig informált sms-ben mik a kilátásaink, köszönet érte!

Eredeti terv szerint belenéztem volna a holland For I Am King koncertbe de maradt a faluban sörözés, ahol félóránként vagy esett az eső vagy kisütött a nap, nem beszélve a hideg időjárásról. Az emberek 90%-a úgy volt öltözve, mintha beköszöntött volna az ősz. Néha bemenekültünk a Wacken Festival Shopba, ahol az ember vásárolhatott mindenféle fesztivál relikviát (régi DVD-k, zászlók, polók). Tagadhatatlan: itt a merch iszonyat nagy biznisz. Elegendő csak ráégetni egy Wacken logót egy fekete bébi rugdalózóra és máris eladható 20 euróért, de a legnagyobbat a wacken csokinyuszin hasaltam! Az eladó elmondás szerint van is rá kereslet.. Válaszként csak egy "stupids" szavacska csúszott ki az arcomból. Biztos valamit belekevertek az ottani termoszos, másfél eurós kávémba, mert másnap majdnem én is vettem egyet Titynek :)



Szerencsére ha az ember kocsmázni akar a faluban, nem kell messzire mennie, kb 20 méterenként van italkimérő egység. A kisbolt melletti gyrosbárból aránylag jó zene szűrődött ki, így este beültünk egy sörre. Zárásig ott ragadtunk, nem igen volt hova menni. Éjjel egy körül próbáltunk taxit hívni, ne kelljen már szétázni ezen az 1 km-es szakaszon. Telefonálgattunk, de senki se vállalta a fuvart, mivel nem tudtuk pontosan elmondani, hol és merre van a kemping. Ádám már majdnem bemenekült egy toi-toiba aludni, elég megfagyás szaga volt a dolognak, ezért inkább elindultunk gyalog. Természetesen eltévedtünk... Már világosodott, mikor egy kósza taxis felvett és baráti áron hazafuvarozott. Tity már korábban jelezte sms-be hogy éjszaka 5 fok várható, így a hálózsákommal bemúmifikáltam magamat és remegve vártam a reggelt.



Másnap, pénteken 9 körül ébredtem. Pedig most végre lett volna esély a pihenésre, nem alakult ki szanua a sátorban. Bizonyára izgultam a délelőtt 11 órára beígért gumicsizma beszerzése miatt. El is indultunk a faluba, több helyen is esélyes volt a vásárlás, így kettéváltunk. Dél körül végre a kezem ügyébe került az itteni túlélésem kulcsa, ennyire még sose örültem egy csizmának. Délután fél 4-kor már bent álltunk és vártuk az At The Gates koncertet, ráadásnak a nap is kisütött. Ennek örömére vettünk a tömegbe mászkáló, hátizsákos hobbit gyerektől 3 eurós sört. Megérdemeltem!



Estére elég masszív tömeg gyűlt össze a nagyszínpadok előtt (azért a többes szám, mert itt két nagyobb és egy kis színpad van egymás mellett), rengetegen várták az In Flames koncertet. Mi a bal oldali színpaddal szemben álltunk távolabb a domb tetején. Ingerenciám se volt ahhoz, hogy bokáig érő sárban végigcsoszogjak a másik színpad elé, hiszen a két színpad összesen három darab kivetítőjén (+ a hangosító hátsó oldalára is volt szerelve egy) egységesen adták a koncertet. Közelebbről se láttunk volna jobban, a tömeg elnyel.



Félidőben ott hagytam Ádámot, inkább benéztem a Wackinger faluba, ahol éppen a német Cultus Ferox  játszott. Igazi felüdülés volt hallgatni és nézni őket, jókedv és vidámság áradt szerteszét. Nem, nem drogoztak be! :) A programfüzetnek nem nevezhető egy darab A/4-es információs lapot elnézve minden nap kétszer is felléptek. A zenekar neve egy latin kifejezésből ered, jelentése: barbár életmód (google a barátom még mindig)

Maga az egész Wackinger Village egy üde színfolt a feketébe burkolt metálparadicsom közepén. Itt lehetett kalapáccsal csapkodni az üllőt, tábortűz mellett ücsörögni vagy éppen dárdával és szerszámíjjal célba lőni. Tetszett, hogy ezen a fesztiválon van egy szegmens, ahol kicsit képet kap az ember a viking kultúráról vagy éppen belefut egy  Mad Max filmbeli fantasy világba, ahol a jelmezes karakterek roncsautók tetején markolják a géppuskájukat vagy csak odaállhatsz melléjük egy fotót lőni.



Végül eljött az utolsó nap, szombaton már délbe kezdett a Breakdown Of Sanity a Headbanger cirkuszi sátorban. A korai időpont ellenére sokan összegyűltek. Hiába a zárt tér és a műanyag padlózat, így is kb 5 cm-es pocsolyában álltunk. Az énekes "okosan" berendelte a wall of deathet.. bizonyára vak szegény, vagy őt csak ledobták ide ejtőernyővel? Negyedik napon az embernek úgy tűnik végre túlélte a sártengert, már csak az autóval a kempingből kiállás miatt repkednek kérdőjelek az agyában, erre idejön egy kipihent arcú, frissen borotvált gyerek és hülyeségeket kér.. legszívesebben lerángattam volna a színpadról, nézzen már körül... Maga a koncert csodaszépen megszólalt, tökéletesen visszaadva az album minőségét. Már-már félplayback gyanús, de egy ilyen banda láttán az ilyesfajta feltételezés fel se merülhet bennem.

Koncert végén szerettem volna megjutalmazni magamat egy sörrel, be is álltam az egyik pultba, ahol rám se néztek vagy 3 percig, de így legalább volt időm konstatálni, itt bizony már vagy 10 perce kicsapolt sörnek nem nevezhető valamit kapnék a pénzemért, ezért inkább kimentünk a faluba, ott legalább 1 euro a hideg dobozos Becks.



Jól esett a gyrososnál csak ülni és sörözni. Éreztem magamon, hogy kezdek kimerülni, elég volt az egész napos sárban menetelés. A délután 5-re kiírt Walking Dead On Broadwayre és az este 10 órai Suicide Silencere vissza se mentünk, lehet összeestem volna. Éjfél fele a kocsma takarítónője visszavitt minket 7 euróért a kemping bejáratához.

Vasárnap reggel 8:52-kor már az autóban ült az egész társaság, indultunk haza. Meglepően könnyedén kijutottunk Wacken falváról (pedig megesett, hogy a sima kempingből két órába telt kikeveredni ), azért így is beleszaladtunk egy autópályás torlódásba, ráadásul nekem köszönhetően bekeveredtünk Prágába is, városnézés kipipálva.

Összegzés:
Az időjárás rendesen megtépázta az idei Wackent, durván szétázott a vidék. Az egész fesztivál kellőképpen felfázva de stabil pulzusszámmal lélegzett tovább. Köszönhető ez a 26 év tapasztalatának, az profi szervezőségnek és a türelmes fesztivál látogatóknak. Ezentúl gumicsizma, esőkabát kötelező. Moin! 
András Barth | 17 aug 2015

Flyer:

Photos about the event »