Szerdai érkezésünk során viszonylag könnyedén sátrat tudtunk verni, egy rövid tájékozódás után egyik szemem sírt, a másik nevetett. Sírt, mert mégiscsak egy ilyen fesztivál egy strand területéből, kerítéssel leválasztott nyúlfarknyi területen kapott helyet, kevésbé szabadon, de ugyanakkor azért nevetett is, mert a strand az azért strand és a chill sátor se piti. Nem is kellett sok nekünk sem, sör, aztán irány a medence. A strand systemből szólt a dub, és mindenféle jóság, aztán dencehall táncot is lehetett tanulni a vállalkozó szellemű hölgyeknek és uraknak. A Camp helyszínén és a strandon is lehetett kapni mindenféle gyorskaját, olyan strand és camping áron, de a fesztivál területén lévő kocsmákkal nem voltunk megelégedve. 3 féle csapolt sör, amiből 2 drága volt, 1 pedig olcsóbb, de vállalhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy eleinte még a 1,5 literes vizet 500 forintért árulták, majdnem sírva szaladtam haza anyukámhoz… Szerencsére pár nap után egy fokkal jobb lett a helyzet a víz és energiaital területén, a sör az meg olyan amilyen, ezért kellett fröccsöt inni :D. Viszont nagyon jól jött, hogy felépült egy chill out nevű sátor, ahol babzsák fotelokon lehetett pihengetni a Mokota jóvoltából, ráadásul számomra kedves zenék szóltak nagytöbbségben, már amikor szólt, mert ugye elég közel volt a színpadhoz, de volt itt táncoktatás, patwa nyelven beszélgetés, hajnali pihengetés, zenélgetés…..melodika, dubok….minden, ami jó.

Szerdai fellépők tekintetében a The ThreeTeadies nyitotta a campet, engem nagyon feldobott a zenéjük, de főleg a szövegeik, boldogan indultam neki az előttem álló napoknak/éjszakáknak. Majd a Kingston Cruisers követte őket, akik csak fokozták bennem a jó hangulatot, amit már azt hittem nem lehet fokozni, de rápillantottam a bejáratnál kapott pofás kis programfüzetemre, és nem kisebb nevet olvastam, mint a PASO. Bár én még mindig a BuapestSkaMood album hatása alatt vagyok, ami nekem a legkedvesebb, de azért nagyjából tisztában vagyok az új számokkal is, de most itt a fokozódó örömhullámom után hab volt a tortán, hogy viszonylag sok idő után újra hallhatom élőben őket. Nem csalódtam, felpörgetettek mindenkit, aki esetleg még az utazás fáradalmait pihente, vagy épp nem volt ott az első két koncerten. A hegedű engem különösen felcsigázott, egyrészt mert még nem hallottam és nem is láttam így a számokat előadni, másrészt amennyire nem gondolná az ember a ska vonalhoz társítani a szinte már folkos szálat, na, hát annyira jó volt az oda. Miután a lábunk kicsit elernyedt a ska-ra való ugrabugrálás után, már a színpadon volt a RiddimColonyDubwise, akiket már tavaly Balatongyörökön sikerült elcsípnem, és hát mivel csípem a dubot, most is nagyon tetszett a felvezetőjük, ami után színpadra lépett Half Pint jamaikai énekes, megkoronázva az első nap hangulatát, és lendületét. Az este viszont nem fejeződött be a koncertek után, folytatódott a Rastage néven futó soundsystem sátorban a buli,Half Pint bácsi ide is tiszteletét tette, hogy hajnalig meg sem álljon a mulatság. Egy jó kis pörgős, lendületes első nap után, boldogan tértünk nyugovóra.

Csütörtök:

Miután feléledtünk az amúgy árnyékos, de mégis szaunaként üzemelő sátrunkból, összeszedte magát a brigád, megindult mindenki a zuhany és wc blokkok felé, szerencsére most nem két rommá acsarkodott konténerről volt szó, hanem egy fesztiválhoz mérten rendben tartott külön fürdő, és külön wc épületekről.  Tehát megvolt mindenkinek a reggeli kávé, vagy épp gyógysör, vagy egy reggeli bláz, amikor megindult a susmogás, hogy este keményen lecsap babylon mocskos keze, úgyhogy mindenki helyezze biztonságba saját kis túlélő készletét. Hát miután érezhető volt a levegőben az a kis aggodalom és feszengés, hogy na vajon mi lesz, így utólag nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de hát ezt előre nem lehetett tudni, mert volt szó babylon mocskos keze alatt szelídített háziállatokról is, és álruhába bújt cápákról, akiket csak az nem szúrta ki, aki nem akarta. Viszont jobb félni, mint megijedni, és azért az sem utolsó szempont, hogy majdnem minden nap ott voltak, és azért ilyenkor az ember érzi kicsit azt a feszengést, meg mégsem olyan felszabadult. Amúgy ezt félretéve, mert mindent meg lehetett oldani, az élet nem állt meg, és folytatódtak a koncertek. Ahogy azt a hangosba is bemondták, kicsit a világzenei oldalt erősítve megkezdte a koncerteket a Folkfree, nevéből is adódóan a folkos témák ötvöződtek dub-al, drum and bassal, vagy hát sok egyébbel is, amitől lett egy egyedi hangzású, számomra teljesen ismeretlen, de hallgatható koncert. Őket követte a ManGoRise nevűformációDannonával az élükön, reggae, dancehall képviseletében, csapatós volt, tetszetős. Az est fénypontja nem kisebb név, mint az Irie Maffia. Bár én leragadtam a handsin da air, meg a jahwatching számoknál, azért volt pár szám még amit felismertem. Nekem kicsit durvulás volt, de ahogy néztem, a még nálam is fiatalabbak nagyon csípik, attól tartók, hogy rámentek ők is a biztos megélhetést jelentő divatra . Bár Sena, Columbo, Busa, és Kemon hangjától és szövegeiktől mindig is elolvadtam, de így nekem ez a vonal sok volt, viszont amikor egyszerre, szinte a rendősök szemébe nézve üvöltötte mindenki, hogy basszad fel a kéket, az mondjuk titkon bejött :D Hát, ők az Irie Maffia, és hát mit lehet mondani, amit csinálnak, az világszínvonalú.Az estét a The MightyFishers zárta, kellemesen megnyugtató egy ilyen „baszatós” koncert után, iszonyatosan kellett nekem, hogy ilyen dallamok boldogítsák szívemet, lelkemet. Az este viszont nem ér véget a koncertek után, folytatódott a buli a soundsystem sátorban, ahol Dreadhead csinált egy óriási hajnali mulatozást RamonJudah-val.

Péntek:

A pénteki nap is éledezéssel, strandolással kezdődött. Mire mindenki sorra jutott a zuhanyzóban, és beszerezte a kis elemózsiáját, addigra már el is érkeztünk oda, hogy elkezdődnek a koncertek. Ezt a napot a Kravaiar nevű együttes kezdte, akik szintén a világzenei vonalat voltak hivatottak képviselni. Sikerült nekik. Őket az Afrodzaqm brigád követte, a reggae különböző ágait ötvözve, tetszetősre sikeredett. Majd folytatódott az este egy számunkra is nagy meglepetéssel, a Tigrissel, akiket kb. ezer meg egy éve nem hallottunk, de ahogy felcsendült az első dal, már dúdolta mindenki a jól ismert szövegeket. Furcsa, nosztalgikus élmény szállt meg mindenkit. Jó volt újra hallani őket.Aztán már a hazai massive által jól ismert RiddimColony fejezte be pénteki színpadi koncerteket. Élükön G.Ras-al, akit szerintem senkinek nem kell bemutatnunk. Személy szerint nem vagyok oda a csapatós dancehallért, mint amilyenekbe az ő számaik is átnyúlnak, néha viszont jól esik. Most éppen egészen tetszetős volt számomra, ha nem is a zene, de az ismert szövegek felcsendülése, de leginkább az, hogy láttam az embereken, hogy élvezik, és ez jó. Úgy általában láttam mindig az embereken, hogy boldogság van minden koncerten, ha csak egy-két ember ugrált a színpad előtt, akkor is a távolból mindenki bólogatott az ütemekre, és ez a lényeg. Az este folytatódott a dancehall jegyében a soundsystem sátorban, mondanom sem kell, hogy mennyi fenék rázta egyszerre. Így kell!

Szombat:

Egy gyors buva után frissen, kipihenten ébred megint mindenki. Sietés van, kávé, pisi kaki, kinek mi….Éledezés, strandolás, strand system, készülődés az újabb esti babyloni csapásra, mindenki elfoglalja magát, mindenkinek már bevett szokása reggelre, hogy aztán újult erővel vethesse bele magát mindenki az éjszakába, ami ma viszonylag korán kezdetét vette, a ReGaeneráció győztesThe MightyRootsFoundation foglalta el a színpadot, amit kellemes reggaevel árasztottak el. Őket követte a Re-Gzenekar akiket személy szerint nagyon rég hallottam utoljára, de kellemes volt, és megint elkapott a nosztalgia, viszontvagy lemaradtam róla, vagy nem játszották, de az összes előadó közül aki valaha is feldolgozta a No nono c. DawnPenn számot, tőlük szeretem a legjobban, és sajnálom, hogy most vagy miattam, vagy egyéb okok miatt nem hallottam. Azért jó volt minden.Az este viszont folyt tovább, és hát nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindenki számára legkedvesebb, akiknek a legtöbbet köszönhetünk, akik nélkül nem lenne hely, ahol összeröffen a jónép, akik új életet leheltek szeretett fesztiválunkba, nem más, mint a LADÁNYBENE 27 dübörgött a színpadon, felcsendültek az ismert dallamok, mindenki énekelt és táncolt, itt aztán tényleg nagy volt a boldogság, és még egyszer köszönet Nekik, hogy egy kis kihagyás után újra együtt lehettünk, és együtt mulathattunk. Szombat este van, de korántsem ez volt a végszó, és még az estének se volt vége amikor színpadra lépett Shaka Black, Milli Chab, Superior, és talpalá valót pedig a Budapest Riddim Band szolgáltatta, és így együtt a végsőkig fokozták a hangulatot, ami még a soundsystem sátorban folytatódott Bombolee közreműködésével, és a hajnalig nincs megállás….,de aztán elérkezett a az utolsó nap…

Vasárnap:

Hát igen, eljött az utolsó nap, már-már rutinossá vált camp lakók a reggeli rituáléjuk után, babylon katonáinak mindennapos jelenlétét is hárítva, megtépázva, fáradtan, de ugyanolyan lelkesedéssel, mint az első nap, vetették magukat bele az utolsó éjszakába….már aki maradt, mert azért sajnos sokaknak menniük kellett. A strand viszont még nyitva állt, emberek maradtak még, úgyhogy minden ment tovább, és első fellépő a Nauro City formáció volt, késő délutáni, csapatás előtti muzsikaszóval. Aztán The BootzBros lépett színpadra, akiket én még nem hallottam élőben muzsikálni, de kellemes meglepetés volt, és felcsigázták a hangulatomat a következő együttesre, a The Toasters-re, akik aztán megmozgatták a jónépet, láb nem maradt mozdulatlan. Az est fénypontja mégiscsak a Camp Allstars volt DeadlyHunta közreműködésével, és hát mindenki mással, ahol mindenki együtt énekelt, egymásnak adták a mikrofont, mindenki odaszúrt egy kicsit sajátjából, együtt énekeltek, együtt táncoltak, szinte már megható volt. Egy tökéletes zárás egy újraélesztett, új lendületű campnek. A soundsystemben pedig a Goatmétsystem adta a talpalávalót.

A sok koncert mellett voltak állandó programok, lehetett teázni pár kedves fiatal jóvoltából, lehetett frizbizni, jókat kajálni, bár az eddigi campeken jobb volt ilyen szempontból a felhozatal, de volt reggae zenei áttekintés Krecsmáry, Koroknay, Kálmi előadásában, volt helyőrség találkozó, volt táncoktatás, volt lábtenisz, voltOne Love reggae rádió és cigi tekerő verseny, volt Csárli bácsi, volt Ck Magazin és volt ugye a soundsystem sátor, illetve Rastage, ahol nem csak soundsystemek, és dj-k szolgáltatták a zenét, de kisebb-nagyobb zenekarok, mint a számomra kedves Burkus König, Dubquake, de jelent volt aOneShotBabylon, Pozitív, Subarband, G Ras& The ChapelJiggazft. CeeCee, Speakers of Zion, Ági van? , Solution….és még sokan mások…..

Hazai selectoroknak is nagy köszönet a sok jó muzsikálásért: Áfonya, Dreadhead, I-Ration, JahFar, RasTacskó, Shabba és még szintén sokan mások….

A hétfőről semmi értelme írni, mert összeroskadva, megtépázva, szomorkásan hagyta el mindenki a területet, már a bontást is megkezdték. Majd jövőre visszatérünk, reméljük a legjobbakat…………

Összességében egy jó hangulatú, családias reggaecamp volt, nehéz az újrakezdés, de csak sikerült, reméljük, folytatódik minden tovább, mi ott leszünk…